Mindenki tudja milyen világban is élünk. Egy olyanban, ahol a művészet kellően hozzájárul a kultúránkhoz és az alapműveltségünkhöz. Viszont a művészet meghatározhatatlan formája manapság már kezd úgymond "elkorcsosulni", hiszen egy olyan világot élünk, ahol már lassan mindent művészetnek titulálnak. Ez keltett bennem mély felháborodást, ugyanis én is részese vagyok a művészetnek, mert egy fajta ágazatában én is jeleskedem és minden napjaimban is csinálom, de nem nevezem magamat művésznek.

Először is a művész. A művészeket a közönség elfogadottsága alakítja ki. Ha én elkezdek most felfesteni egy darab papírra valami teljesen értelmetlen förtelmet és utána azt mondom, hogy ez művészet és jómagamat is művésznek titulálom, akkor elég sok laikust meghülyítenék és mondanák, hogy van bennem tehetség és ilyesmik (persze a művészetfogyasztók rájönnek a turpisságra). Nos, ez folyik itt a mai világunkban is. A művészetet képviselő igazi értékek eltűnnek és ezekkel együtt a művészeink is. Sokan azt hiszik magukról, hogy már nagy művészek, mert elvégeztek egy gyorstalpaló tanfolyamot, ahol ugyan megtanítanak téged arra, hogyan fogd a ceruzát, hogyan rajzolj szabályos kört, hogyan használd a fényképező rekeszértékeit stb. Van aki még ezt sem csinálja meg és ő már egyből művész lesz. Ritka az olyan eset, aki nem veri nagy dobra, de imádja csinálni és baromi tehetséges benne, de persze ő nem hiszi el magáról és inkább visszahúzódik és elrejti tehetségét a világ elől és olyanok lépnek a helyére, akik teljesen tehetségtelenek. Felháborító, de sajnos ez van. A "látványkulturáltakból" (így nevezem azokat, akik csak azért kezdik el a kulturális dolgokat űzni, hogy imponáljanak a társadalom különböző rétegeinek, ahová beakarnak kerülni) Dunát is lehetne rekeszteni, hiszen közel annyian vannak, mint a tehetségtelen művészek, persze nem probléma ha az ember kulturáltan szeretne élni, de akkor viselkedésével is mutassa ezt, meg persze minimális érdeklődést is mutasson mondjuk az adott kiállítás, előadás felé. Én mindenkinek csak azt ajánlom, hogy ha már kicsit is érdeklődünk valami iránt, menjünk és informálódjunk róla, már ha egy szép Monet festményben látunk annyi fantáziát, hogy átéljük a színvilágát és magával ragad, akkor már érdemes több kiállításra is elmenni (persze nem csak Monetra). 

A modern művészet, megjelenési formái, eléggé tágak. Mint már írtam, napjainkban már mindent művészetnek nyilvánítanak, még egy zsebkendőbe csomagolt, használt rágógumit is, amire rátapadt egy kis por. A modern művészeti ágazatok mellett még a modern felszerelések is megjelentek. Itt a fotózásra gondolok. Régen még mikor az analóg fényképezők a reneszánszukat élték, akkor még a fotózás nagyon komoly művészetnek számított. Persze, akkor is megvolt az ára mindennek, de akkor még elismert művészetként tartották számon. Megvolt a kép készítésének és az előhívásnak bonyolult, ám fantasztikus és kellemes folyamata. Egyesült a tudomány és a művészet. Elég nagy újdonság volt megörökíteni az adott pillanatot és baromi nagy lelkesedéssel törtek fel az akkori művészek, akik megalapozták a mai fotózást. Sajnos mára már eltűntek és nagyon kevesen emlékeznek pl. Richard Avedon-ra, akinek a portré és divatfotózást köszönhetjük, vagy Alfred Eisenstaedt, aki a LIFE egyik híres fotósa volt és még sorolhatnám a neveket. Manapság már bárki bemehet egy fotós boltba, esetleg webáruházból is rendelhet magának egy digitális professzionális gépet és azt hiszi, hogy övé a világ. Csinál 100-200 képet rányom valami szűrőt photoshopon vagy lightroomon és már tölti is fel a Tehetségtelen Photography facebook oldalára, ahol már az anyukája és az apukája be is likeolta a képeit, alá kommentálják, hogy mekkora őstehetség a gyermekük. Ez az ami felháborít és dühít. Rengeteg tehetségtelen, balf*sz kisgyerek kisírja magának a több százezres DSLR gépet és már ő lesz a nagy fotós, holott gőze nincs még az aranymetszés szabályáról, plánozásokról. Örülök neki, ha nekiállnak a fiatalok egy hobbinak, de ne jelentse ki magáról 2 hét fotózás után, hogy ő fotós. Ezzel ártanak a legtöbbet fotózás művészetének. Én is imádok fotózni, szeretném egyszer úgy végezni mint munkát és elismerté válni, de ahhoz egy hosszú és göröngyös utat kell bejárni, ahol sokszor inkább azt mondaná az ember, hogy oké én hagyom a p*csába és még akkor is csinálni kell! Nem jelentem ki magamról, hogy fotós vagyok, csak simán fotózgatok, azt se mondom magamról, hogy művész vagyok, mert ahhoz is egy olyan szintet kell elérjek, ami majd csak akkor sikerül ha már rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Rengeteg tanfolyam indul szinte a hét minden napján, ahol megtanítanak a studiótechnika használatára, a fényképező kezelésére és miegymásra, de ettől még nem lesz senkiből fotós, csak az alapjait ásta meg annak, amit később szeretne művelni. Sokszor elgondolkoztam már, hogy miért választják annyira baromi sokan ezt a pályát. Rájöttem! Azt hiszik az emberek túlzó többsége, hogy a fotós csak össze-vissza kattint aztán otthon megszerkesztgeti és már kész is. Előre megsúgom a hiú olvasóknak, hogy nem így megy. Marha nehéz és hosszú folyamat, ahol akár 48 órás talpon levés is szükséges, mivel az idő pénz és az idő csak telik, de baromi gyorsan. Jó tanács: ha szeretne valaki is elkezdeni fotózni vagy már fotózik és tegyük fel van fotógráfi oldala a facebookon, az most azonnal hagyja ott a p*csába és vegyen egy analóg fényképezőgépet a bolhapiacon, és kezdjen bele az alapoktól, hogy észrevegye, nem a gép teszi az embert jó fotóssá, hanem a tehetsége és a kreativitása. Attól, hogy kedves Tehetségtelen Photography-nak rengeteg pénze van különböző objektívekre és egyéb kiegészítőkre, még nem lesz belőle egy Scott Kelby!

A másik dolog fotográfi oldalak mellett, a kisebb vállalkozások, ahol "profi" szintű videóklippeket, reklámokat és egyéb bénaságokat készítenek nekünk szinte aprópénzért. Én az olyan munkákért semmi pénzt nem adnék ki.

Itt a példa:

Sanyi 24 éves munkanélküli, előtte még soha köze nem volt a művészetekhez és éppen hogy a gimit is sikerült elvégeznie. Számítástechnikai tudása vetekszik a nagymamájáéval. Sanyi úgy gondolja változtat az eddigi életén és az összekapart pénzéből vesz egy DSLR gépet, amivel minden "profi" rendelkezik, egy állványt és készít egy facebook oldalt a Sanyi Videó-t, ahol leírja, hogy ilyen olcsón sehol nem kapsz profi MTV szintű videó klipeket, reklámokat és egyéb nyalánkságokat. Nem jönnek a megrendelések és Sanyi úgy dönt, hogy elkezd csinálni inkább sima rövidfilmeket, amik majd kampányolnak neki és az oldalának. Az összes fellelhető tutorial videót végignézve úgy érzi készen áll. Megcsinálja a "művészfilmjét", amiben semmi nem történik csak valaki elszív egy cigit és közben szomorú idézetet mondanak a háttérben a Micimackóból és förtelmes snittek és plánozások követik egymást.Ezzel már a laikus tömeg meg is támadja Sanyi oldalát, így lesz munkája bőven. Elkészülnek az alkotások és főhősünk már az Oscar-díjra pályázik. Annyira elhiszi magáról, hogy jó munkákat ad ki a kezéből, hogy külön web lapot hoz létre és bekerül a videósok mennyországába. 

Sanyi teljesen abban a tudatban él, hogy ő egy profi és bármit meg tud csinálni. Csak arra nem figyel, hogy ezzel elkorcsosítja a művészetet, mivel számára ez csak munka. Mi ebből a tanulság? Ne áruljuk pénzért a tehetségtelenségünket. Sokan rengeteget tanulnak, hogy ebben a szakmában helytálljanak, viszont az ilyen söpredékek, miatt a színvonal eléggé lemegy. Ezt a művészeti ágazatot persze lehet művelni hobbiszinten, akkor nem kér érte pénzt az ember, de ha csak utolsó mentsvárként gondol valaki a művészetre, mint egyszerű munkára elszomorító, hiszen van annyira fontos és fárasztó munka, mint bármilyen másik meló. 

Szerintem:

A kulturálódás egy nagyszerű dolog, még ha később kezdi el az ember, de fölöslegesen ne kezdjünk el kulturálódni, mert beakarunk vágódni valami csajnál/csávónál. A kulturálódáshoz, nem elég kiállításokat látogatni, szoros kötelékben áll a kulturált viselkedéssel és a megválogatott szóhasználattal (ne b*megoljál, minden második mondatodban)
A fotózás, mint munka baromi nehéz, hiszen rengeteg kitartás és erő kell hozzá. Aki beleakar fogni, hogy később művészként foglalkozzon ezzel és utána még talán pénzt is szeretne keresni ezzel, az inkább kezdje az alapoktól és haladjon végig először az analóg fotózás rögös útján, a kattintástól egyenesen az előhívásig. Utána jöhet a digitális fotózás. Nem a gép teszi az embert jó fotóssá, hanem a tehetsége és a kreativitása. Nem leszel jobb egy Canon 5D-vel, hidd el.
A videózás és filmkészítés is ugyanolyan művészeti ágazat, mint bármely más. Profi hozzáértő embereket nehéz találni és tényleg meg kell őket fizetni, hiszen amit csinálnak az művészet és olyan szinten is végzik. Aki már 5-10 éve van az iparban, az már érti a dolgát és úgy végzi a munkáját, ahogy kell és közben megőrzi a művészet minőségi faktorát.